A Kettlebell™ története

A kettlebell vagy girja (or.) egy hagyományos orosz öntöttvas súly, úgy néz ki, mint egy füles ágyúgolyó. Az 1986-os Szovjet Súlyemelő Évkönyv megfogalmazása szerint „nehéz lenne még egy olyan sportot találni, ami olyan mélyen gyökerezik népünk történelmében, mint a kettlebell-sport”. A kettlebell annyira népszerű volt a cári Oroszországban, hogy minden erőművészt vagy súlyemelőt girjeviknek neveztek, azaz „kettlebellesnek”. „Nincs még egy olyan sportág, amely olyan jól fejlesztené az izomerőt és a testet, mint a kettlebell-sport” – írta Ludvig Csaplinszkij a Hercules c. orosz folyóirat egy 1913-as számában. A szovjet időkben olyan súlyemelő-legendák kezdték olimpiai karrierjüket a kettlebellel, mint Vlaszov, Zsabotyinszkij és Alekszejev. Jurij Vlaszov, aki legyőzte a nagy Paul Andersont, egyszer félbeszakította egy nyugati újságírónak adott interjúját, hogy egy dupla kettlebell-nyomást csináljon. „Csodálatos gyakorlat” – fűzte hozzá a világbajnok súlyemelő – „nehezen találnánk még egy olyan gyakorlatot, amely jobban fejlesztené az erőt és a hajlékonyságot egyszerre”. Az orosz különleges egységek sokban köszönhetik acélos erejüket, halálos gyorsaságukat és kimeríthetetlen állóképességüket a kettlebell-edzésnek. „Katona, légy erős!” – a szovjet fegyveres erők erőnléti edzésének kézikönyve hangsúlyozza, hogy a kettlebell-edzés „az erőfejlesztés egyik leghatékonyabb eszköze”, amely „az emberi erő-potenciál kiaknázásában új korszakot” képvisel.

Ki edz kettlebellel az Egyesült Államokban?
Az extrém kettlebell-edzés valószínűleg kizárólag az oroszok sajátja maradt volna, ha a volt Szpecnaz-kiképző Pavel nem emigrált volna az USA-ba. Az amerikai katonai és rendfenntartási elit azonnal felismerte az orosz kettlebell nagyszerűségét: primitíven egyszerű és halálosan hatékony, akár egy AK-47. Nem ritka látvány, hogy Pavel kettlebell instruktorai tengerészgyalogos, FBI vagy titkosszolgálati egyenruhákban tűnnek fel. Amint a kettlebell sláger lett azok körében, akiknek az élete az erőnlétükön múlik, terjedni kezdett minden keménységet, szívósságot igénylő területen, harcművészek, sportolók, de átlagos „nagyfiúk” körében is. Az orosz kettlebell-invázió feltartóztathatatlan. A Men’s Journal szerint „ehhez már golyó kell!”, a Rolling Stone szerint Pavel „Az év top edzője” és az orosz kettlebell „Az év top sporteszköze”. „Be vagy kerítve! Minden ellenállás hasztalan!”

Ki edz kettlebellel az Magyarországon az STRONGFIRST-módszerek alapján?
Napról napra többen. Fegyveres testületek, mint például a 34. Bercsényi Különleges Hadműveleti Zászlóalj kommandósai, a Honvéd és a KSI judósai. A Kick-box válogatott, SFG Zrinyi Miklós felügyelete alatt. Ketrecharcosok, BJJ versenyzők, bokszolók, speciális rendőri egységek tagjai, és természetesen átlagemberek, akik pár hónap alatt egy élsportoló erejét és erő-állóképességét szerzik meg.

A kettlebell edzés extrém fitnesz szintet eredményez minden vonalon
Voropajev (1983) kísérleti személyek két csoportjánál végzett megfigyeléseket több éven át, és mindkét csoportot a fegyveres erőknél általában alkalmazott fizikai tesztsorozattal mérte fel: húzódzkodás, helyből távolugrás, 100 m sprint és 1 km futás. A kontrollcsoport egy tipikus egyetemi testnevelési programot követett, amely a fenti gyakorlatokra összpontosított. A kísérleti csoport csak kettlebellel edzett. Az eredmény: a kettlebelles csoport minden egyes tesztfeladatban jobban teljesített, annak ellenére, hogy egyáltalán nem is gyakorolta egyiket sem! A leningrádi Lesgaft Testnevelési Intézet kutatói (Vinogradov és Lukjanov, 1986) kimutatták, hogy a kettlebell-versenyeken, ill. a legkülönbözőbb, teljesen más irányultságú teszteken elért eredmények igen magas korrelációt mutatnak fel, mind erő (a három erőemelő gyakorlat és a fogáserősség alapján mérve), mind erő-állóképesség (húzódzkodás és tolódzkodás), mind általános állóképesség (1000 m futás), mind pedig speciális tesztekkel mért munkakapacitás és egyensúly terén! Sevcova (1993) felfedezte, hogy a kettlebell-edzés csökkenti a nyugalmi pulzust és a vérnyomást. Gomonov (1998) arra a következtetésre jutott, hogy „a kettlebell-edzés képes igen gyorsan növelni az erőt, javítani az állóképességet, biztosítani minden izomcsoport kiegyensúlyozott fejlődését, korrigálni bizonyos alkati hátrányokat, és hozzájárul az egészségi állapot megtartásához/javításához.” A legtöbb, teljes körű fittséget ígérő módszer a valóságban csupán kompromisszumokat nyújt. Ne légy megalkuvó – válaszd az orosz kettlebellt!

A kettlebelles alak
Az orosz kettlebell nem Barbi és Ken játékszere, nem való azoknak, akik különálló izmok kollekciójára törekszenek. A kettlebell olyan, az antik szobrokhoz hasonló izomzatot farag, amiről messziről látszik a használhatóság: széles vállak párnás mellkas nélkül, kötegekben kidomborodó hátizmok, acélos felkar, inas-eres alkar, karcsú derék, kockás has és erős combok, amelyek azonban nem súrlódnak össze, mint általában azoké, akik sokat guggolnak. A kettlebell letakarítja rólad a felesleges zsírt a diéta vagy az aerobic megaláztatásai nélkül is, nem ritka a heti 1% testzsírcsökkenés. Ha túlsúlyos vagy, le fogsz fogyni. Ha sovány vagy, meg fogsz izmosodni. Voropajev (1997), miután felmérést végzett a legjobb orosz girjevikek körében, megállapította, hogy azok 21,2%-ánál testsúlynövekedés volt megfigyelhető az edzések megkezdése után, és 21,2%-uknál (nem elírás, valóban ugyanaz az érték), főleg a nehézsúlyúaknál, testsúlycsökkenés. Az orosz kettlebell kiváló eszköz a testkompozíció optimalizálására, attól függetlenül, hogy melyik véglet felől indulunk el.